20210701_00

Dr. Tardy Lajos művelődéstörténész, író, műfordító, jogász, a történelemtudomány doktora (1973), az OFFI egykori igazgatója ez év júliusában lenne 107 éves. Fia, Tardy János által írt életrajz szerint 1914. július 28-án született Budapesten. 1937-ben szerzett jogi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1937 októberétől 1938 novemberéig katonai szolgálatát töltötte. Ezt követően több ügyvédi irodában is dolgozott ügyvédjelöltként, majd 1942-ben egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett le, s így módja nyílt arra, hogy abban az évben ügyvédi irodát nyisson Pestújhelyen. A II. világháborúban a keleti fronton szolgált, szovjet hadifogságba esett, melyből 1947-ben szabadult.
Budapestre visszatérve a Földművelésügyi Minisztériumban lett jogász. 1949 januárjától az Igazságügyminisztériumban alosztályvezetőként dolgozott miniszteri osztálytanácsosi rangban. Ezzel párhuzamosan 1949. november 1-től az Országos Fordító- és Fordításhitelesítő Iroda igazgatója volt 1955. március 12-ig.
1954-ben szerzett kandidátusi fokozatot a jogtudomány témakörében írt disszertációjával. 1955. március 28-án – koholt vádak alapján – letartóztatták, a börtönből 1955. október 2-án szabadult. Törvényességi óvás alapján 1956-ban, majd 1989-ben rehabilitálták. A konstruált per történetét a Kritika c. folyóiratban írta meg (1984. 8. sz.), de bővebben szól erről az 1986-ban megjelent önéletrajzi írása Szaggatott krónika címmel. 1956 júliusától az Új Magyar Könyvkiadó lektora volt, 1957-től ügyvédként működött, majd 1959–60-ban az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál dolgozott. 1960 novemberétől az 1969-es év végéig az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa volt. 1970-től a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Könyvtárának vezetőjeként dolgozott nyugállományba vonulásáig (1975).  Mint kartvelológus elnyerte 1973-ban Grúziában a történelemtudomány doktora fokozatot, melyet itthon is elismertek. Két alkalommal is kitüntették a Munka Érdemrenddel. 1988-tól segítette az akkor alakult Történelmi Igazságtétel Bizottság munkáját. 1990. január 10-én hunyt el Budapesten.

​ 20210701_01

Az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Zrt. 2020. november 13-án, a magyar nyelv napján Tardy Lajos egykori igazgatója iránti tiszteletből termet nevezett el róla. Évről évre a Tardy Lajos Rendezvényterem ad helyt számos képzésnek, így például a nyelvszakmai napoknak vagy az OFFI éves fordítástudományi konferenciájának. Ezt utóbbi már 23 év hagyományait őrizve az ELTE-vel közösen rendez meg az állami fordítószolgálat. Az évente megrendezésre kerülő OFFI Akadémia projektkonferenciák, az OFFI belső szakmai képzései, tréningjei, továbbképzései vagy könyvbemutatói helyszínéül is a Tardy Rendezvényterem szolgál a jövőben. A rendezvényteremben emléktábla viseli a névadó OFFI igazgató nevét és a terem bejáratánál a rendezvényre látogatók rövid laudációt olvashatnak személyéről.
Életrajzi ihletésű könyve a Szaggatott krónika (1986), amelyben megírt visszaemlékezéseiben megmutatkozik magasfokú felelősségérzete és embersége a kollektív félelem időszakában is az akkori OFFI munkatársaiért: „…Mindenkit én válogattam ki az OFFI számára (kivéve a cseh és orosz fordítók egyikét másikát…) tehát a magam normái szerint én voltam felelős sorsuk további alakulásáért…” Számos kötete napvilágot látott, többek között művelődéstörténeti vagy orvostörténeti témákban. Tardy Lajos műveinek bibliográfiája itt elérhető. Szerzőként jegyzi az OFFI tanulmányait, A százesztendős fordítóiroda. A hivatalos magyar fordítás száz évének története (a bevezetést írta Merényi Imre, Budapest: OFFI Zrt., 1969), valamint A magyar állami fordításügy 130 esztendeje. 1869–1949–1999 címmel (Az előszót írta Dávid Ibolya, Budapest: OFFI Zrt. 1999.)

Vezetői munkája mellett termékeny fordító, lektor, író és kutató is volt, 2006-ban Demény-Dittel Lajos retrospektív életmű-bibliográfiát készített róla, köteteiről számos recenzió jelent meg idehaza és külföldön egyaránt. Tagja volt az MTA Őstörténeti Munkaközösségének, valamint a Szegedi Őstörténeti Munkaközösségnek. Tagjává választotta az MTA Orientalisztikai Bizottsága, választmányi tagja volt a Kőrösi Csoma Társaságnak. Választmányi tagja volt a Magyar Írók Szövetségének, a Magyar Pen Clubnak, továbbá a Société des Asiatique de Paris vezetőségének, a párizsi Revue de Kartvélologie tudományos tanácsának. A szegedi József Attila Tudományegyetem címzetes egyetemi tanára volt. Orvostörténeti kutatásaiért 1984-ben elnyerte a Weszprémi István Emlékérmet.

20210701_02a
​ 20210701_02b
​ 20210701_02c

© Dr. Tardy Lajos (1914–1990) legismertebb művei

 

2021. július 2.

Friss hírek

naprakész információk az OFFI-ról