November 13-án ünnepeljük a Magyar Nyelv Napját. Ez az ünnep lehetőséget ad arra, hogy megálljunk, és elismerjük mindazoknak az erőfeszítéseit, akik a magyar nyelv ápolását, őrzését és továbbadását segítik, különösen a hivatalos kommunikáció és fordítás területén.
Az Országgyűlés 2011. szeptember 26-án hozott határozatával „a nemzeti kulturális örökségünk talpkövének számító nemzeti nyelvünk megbecsülésének kinyilvánításaként” ezt a napot a Magyar Nyelv Napjává nyilvánította, megemlékezve a magyar nyelvet államnyelvvé tevő 1844. évi II. törvényről. E törvény rendelkezett arról, hogy az országgyűlés nyelve a magyar, minden törvényt magyar nyelven kell megalkotni, a hivatalok az ország egész területén magyarul kötelesek az ügyintézést végezni, minden iskolában magyar nyelven folyik az oktatás. Az akkori körülményeket ismerve azt mondhatjuk, hogy a törvény megalkotása a Reformkor egyik legnagyobb politikai győzelme volt.
Már az általános iskolában megtanuljuk, hogy a magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, azon belül a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike. Ősi nyelv, amelynek kialakulását a tudomány az i.e. 10–11. századra teszi. A magyar nyelvet beszélők számát jelenleg 15 millióra becsülik, Magyarországon kívül az elcsatolt területeken számos ember, de például mintegy másfél millióra teszik az amerikai kontinensen magyarul beszélők számát. Ezek számadatok, de milyen nyelv a magyar? Mi magyarok büszkék vagyunk arra, hogy a világ egyik legnehezebben megtanulható nyelvét beszéljük. Ha az ember egy idegennel társalog, elmagyarázza neki, hogy nekünk is vannak az igeidőket kifejező segédigéink, de ezeknek a visszatérő használata egyhangúvá tenné a beszédet, ezért mi színesebben oldjuk meg az eltérő idősíkok érzékeltetését. Elmondjuk, hogy a magyar nyelv nagyszótára mintegy 110 ezer magyar nyelvi címszóban dolgozza fel a magyar szókincset 1772-től 2000-ig (illetve a későbbi köteteknél tovább is). Ennek a nyelvnek a használatát nem lehet öt-hatszáz szó megtanulásával megúszni. És akkor még nem beszéltünk az alanyi és tárgyas ragozásról!
A magyar nyelv nemzeti és kulturális értékét számos írónk, költőnk méltatta: Arany János, Krúdy Gyula, Tamási Áron, Kosztolányi Dezső. Én azonban most – rendhagyó módon – egy angol nyelvész sorait szeretném idézni, aki 1830-ban a következőket írta: „A magyar nyelv messze áll magában. Egész sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlődő nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, az erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, amelyen az idők viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásától függő naptár. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik, nem ad és nem vesz senkitől. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke.” (Sir John Bowring)
A nyelv tisztelete és a nyelvi jogok kérdése fontos szerepet kap az ünneplés során. A Magyar Közlönykiadó és Igazságügyi Fordítóközpontnál dolgozó szakemberek feladata, hogy a nyelvi precizitást és a hiteles fordítást képviseljék az igazságszolgáltatásban és az államigazgatásban. Ennek kapcsán a Magyar Nyelv Napja jó alkalom arra, hogy rávilágítsanak e tevékenységek fontosságára, valamint arra, hogyan járulnak hozzá a magyar nyelv ápolásához és tovább éléséhez.
Ezért a Magyar Nyelv Napja nemcsak a magyar nyelv ünnepe, hanem emlékeztető is arra, hogy a nyelvünk összeköt bennünket, és közös felelősségünk, hogy megőrizzük és átadjuk a jövő generációinak.
